Az agyamra ez a pusztulatsz*r idő. Ha valakire, akkor rám nagyon hat az idő. Esik, szakad, szürke minden, és ez számomra totál lehangoló. Ráadásul minden nap 5kor kelek és viharzok is befele suliba, gyakorlatra...

Ilyen esős-szürke időben nemcsak az idő telik lassabban, de az energiám is inkább a 0-hoz közelít, mintsem az egyhez. Nem egy nehéz dolog esztergagép felett melózgatni, de valahogy ezen a héten nem nagyon erőltettem meg magam a munkában. Igaz nincs is motiváció (pénz), mivel az iskola tanműhelyében gyakorlatozóknak nem jár anyagi támogatás. Mindennap allig várom a délután 2-t, hogy végre húzhassak haza.

Olykor kisüt a nap egy rövid időre, és néha a haverok is átnéznek. Tegnap megragadtuk az alkalmat a pillanatnyi jó idő jóvoltából: Ledobtuk a párnákat a földre, kiválogattunk pár frankó chill-out zenét, és begyújtottuk a vízipipát. =)
Dumálgattunk, szívtuk a narancsos ízt és közbe dumálgattunk. Arra a másfél órára teljesen megfeledkeztünk a sz*r időről, és sikerült egy kicsit felfrissülnünk.

Ezt a procedúrát ma egyedül is végighajtottam, és sikerült elérnem egy viszonylag relaxált, nyugis állapotot, hála a narancsos füstnek és a lágy zenének. És talán jobban is pihenek majd, valamint holnap (a valószínűsíthető sz*r idő ellenére) energikusabb leszek, mint az elmúlt napokban.