Sokat változott az osztályom négy év alatt. Emlkékszem, elöször mindig mindenki a keményet mutatta, mindenki álarcot húzott hogy megfeleljen a környezetének. Én is ilyen voltam. 15 évesen már ott tart az ember, hogy alakul a személyiségképe, de mégsem tudja eldönteni hogy hova is tartozzon, melyik klikkhez. Voltak zűrök, nézeteltérések, de végül sikerült együtt átvészelnünk a négy évet, és azt mondom hogy sokkal több pozitív emlékem marad az osztályról mintsem negatív a klikkesedés ellenére. Negyedikre viszont már eléggé összekovácsolt volt az osztály...

Elballagtunk. Sikeresen leérettségiztünk. Én is. Az élet viszon nem áll meg, van aki tovább tanul, vagy van aki szakmára megy el. Én utóbbit választottam. Fémforgácsolószakra jelentkeztem. Mivel van benne gyakorlatom, és egy kis háttértámogatásom, továbbá vannak akik sokat tanítottak, és tanítani fognak ebből a szakmából. Nem mellesleg szeretem a gépi forgácsolást, és érdekel is. Ebben stabil jövőt látok, mivel nem egy alulfizetet szakma. Bár most a válság miatt kicsit gyengécskén muzsikál eme szakma, de mire meglesznek a papírjaim és meglessz a szakma, addigra csak vége lessz ennek a kurva válságnak. Végre elmondhatom hogy karrier téren stabil elképzeléseim vannak a jövőt nézve.

 Szóval vége az érettséginek. Egy nagy stressz került le a vállamról, ám valahogy mégsem érzem magam könyebbnek, vagy jobban.. Pedig a munka is szünetel, a sulinak és vége, tehát televagyok szabadidővel, amivel mégsem tudok mit kezdeni. Az igazat megvalva egy barátnő nem jönne rosszul. Lenne is "kiszemelt" lány, több is, akivel eltudnák képzelni valami komolyat, ám vagy foglalt, vagy "megszerezhetetlen". Talán ismerkednem kéne, de ez az ami nekem kicsit nehézkesen megy, mivel eléggé visszahúzódó vagyok. Itt a nyár, időm rengeteg, ideje a tettek mezejére lépnem!

folyt. következik hamarosan...