Tegnap éjjel az idegeimmel gitároztam. Totál meg voltam zakkanva, mert szombat este, amikor más szórakozik, bulizik, vagy csak egyszerűen jól érzi magát valahol, én addig itthon döglöttem a gép előtt. Bár igaz, nagyon, de nagyon ritkán adom a fejemet bulizásra, mert ilyen puccos szórakozóhelyeken sosem tudtam jól érezni magamat. Talán a zárkózottságom miatt. Egyszerűen nem tudok felengedni, ellazulni. Idegen közegben meg pláne... De tegnap ahogy testvérem buliba készülődött, elfogott az irigység. Nem tudom miért. Talán idegesít, hogy nem vagyok fontos senkinek. No meg az is igaz, hogy a petákom se volt szórakozni. (Nem is szokott lenni, nem vagyok elkényeztetve pénzzel. Mondjuk ez nem is gáz, legalább megbecsülöm a keveset is.)

Szórakozás, társaságok, új emberek megismerése... Valahogy szeretnék ebbe belekerülni meg nem is. Tudom hogy ez hiányzik nekem, de mégsem tudok elindulni az úton, vagy egyről a kettőre jutni.