Történetem folytatódik, pontosan onnan ahol régebben abbahagytam.

Végre vége a tanévnek. Aztihszem épp ideje volt már, a tavajihoz képest jóval hoszabb volt, a nyári gyakorlat miatt. De végülis nem volt gáz, túléltem. Érdekes egy dolog volt ez a nyári gyakorlat: Két gépiforgácsoló mesterből kettő kényszerszabadságon! Szóval helyettesítés volt, amit azért nem értek, mivel ugye ezt elvileg úgy hívják: Termelési nyári gyakorlat. Na a termelésből annyi volt, hogy két hét alatt egyszer sem forgattuk meg az eszterga tokmányát. Inkább takarítanunk kellet, vagy mikor nem, akkor döglöttünk, aludtunk. Mást ugy sem bírtunk volna csinálni. A dologban csak az zavar, hogy semmi értelme nem volt az egésznek...

Na de ugorjunk a jelenhez. Még éppenhogy csak elkezdődött, de máris furcsán tekintek magamra. Bár mondjuk ennek semmi köze a nyárhoz. Mindegy. Nemtudom gyakorlatilag mit várok ettől a nyártól. Van pár dolog eltervezve, amiből végülis valami jó is kisülhet, de valahogy pesszimistán állok a dolgokhoz. PL. itt van a Július végén kezdődő ingyenes Balatoni kirándulás. Napi négyszeri kaja, pihenés és szórakozás. A gond ott kezdődik, hogy gőzöm sincs, hogy "költőpénz" honnan lesz, ugyanis nem dolgozom jelenleg. (Vagyis nem tudok hol dolgozni. :S). Azért annyira nem parázok, megoldom valahogy, mint mindig...

Egy kicsit magamról is:
Utóbbi időben tartottam magam az igéretemhez, és elkezdem megnyílni a nagyvilág felé, máramennyire a lehetőségeim engedik. Megismertem pár új embert, némelyikükkel egész jól el is tudok lenni, jókat lehet velük beszélgetni, ami azért jó, mert totál elvonja a figyelmem a mostanában lévő "szürke" látásmódomról. Ezalatt azt értem, hogy kezdek meghűlyülni. Egyszerűen minden nap szürke, minden nap egy teher, de ami a legfurcsább az egészben: Leszarom. Érzem a terhet a vállamon, de viselem és beletörődöm. Nemtudom mivan velem. Mintha érzelmileg kezdenék kifakulni, mintha belenéznék a tükörbe és a szememben már nincs fény, csak üres tekintet. Nem várom a jót, mert beletörődtem a rosszba, az átlagos és unalmas dolgokba. Nem várom már az igazit mert megvagyok nélküle. A világtól nem zárkóztam el, sokat mozdulok ki mostanság, csak ez olyan, mintha elmennék egy álarcos farsangi partyra, ahol mindenki más akar lenni. Jól érzem magam, de mégsem vagyok önmagam. Na és pont ezaz: Ha akarok valaki lenni, akkor nem lehetek önmagam? Jó, egy kicsit elkanyarodtam a témától, bocsássátok meg, mostanában túl sok elvont dolgot olvasok, lehet ennek a hatása! :) A legjobb kifejezést anyám mondta: "Hazajössz, felmész a szobádba, becsukod az ajtót és megszünik neked minden, szarsz mindenre egy nagyot."
 

Hogy változtatni akarok a dolgokon az nem kérdés, már el is kezdtem. Egyre többet szocializálódom és vagyok emberek között, csak még szoknom kell. A legfontosabb, hogy megtanuljam leszarni a holnapot, és ne nézzek pesszimistán a jövőre. Ez nehéz pozitív visszajelzés nélkül, de majdcsak jóra fordul minden. A magánéletemben is, amiről már annyira nem is szeretnék írni, noha mondjuk nem is arról szól a blogom. Asszem egyelőre maradok a filozófikus és elmélkedős dolgokon egy ideig, legyen min gondolkodni...

ÜDV